Hejcén, egy vonzó zempléni zsákfaluban 1991 júliusában Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor kezdte meg működését, ahol a hazai alkotókon kívül kárpátaljai és erdélyi festők és szobrászok vesznek részt.
Borsos István encsi szobrász kereste és találta a bodrogkeresztúri kőbányában a riolittufa tömböket, amiből a falun átfolyó Szerencs-patak partján szobrot faragtak az alkotótábor tagjai.

A Pihenő hölgy alkotást nézve fel lehet fedezni Borsos István jellegzetes női ideálját.
A nő jobb kezével alátámasztja a fejét, a bal keze a csípőjén pihen. Arca nyugalmat sugároz, hosszú haja dús kebleire omlik, lábát felhúzva, térdeit lazán széttárva pihen.
A rusztikus kő csak zárt kompozíciót enged, ezért nincsenek kiálló, csak kidomborodó formák, a szobor tömbszerű.

Nagyon romantikus helyen, a patakpartra levezető boltív mellett kapott helyet a szobor. A hejceiek évente megtisztítják, nem hagyják elmohásodni a szobrokat, gondos helyiekről árulkodik a szobrok utóélete.

Kedvenc kiránduló helyünk Hejce, a szobor készülésekor is többször személyesen láthattuk a mű készülését Borsos István vésője alatt. Szerintem az írásos forrásnál a személyes kontakt hitelesebb.

---