Vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmos (1884-1976) vezérezredes, honvédelmi miniszter, hadtudós, hadtörténész születésének 120-ik évfordulóján avatták fel emlékére ezt a domborműves táblát családja származási falujában, a Kós Károly által tervezett Református Kultúrház (1927) külső falán. Az I. és II. világháborúban kiváló katonaként szolgáló tiszt kiérdemelte az utókor megbecsülő elismerését, főleg az 1989-es rendszerváltozás után, miután a Rákosi és Kádár korszak mellőzte az ő rendkívüli bátor, emberséges szerepét.
Nagy Vilmos a II. bécsi döntés értelmében 1940 szeptemberében az újonnan felállított 1. magyar hadsereg parancsnokaként (és immár vezérezredesként, ami az akkori legmagasabb magyar tábornoki rang volt) a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdély és Székelyföld katonai megszállásában vett részt, ő vezette a Marosvásárhelyre, majd tovább az egész Székelyföldre bevonuló csapatokat. Így tehát elmondható, hogy a szülőföldjét felszabadító magyar hadsereg helytálló, jelentős katonája volt. Ezt a nagybaconi emléktáblát, egy rá emlékező szakmai konferencia után, 2004 május 31-én Nagy Vilmos lánya Nagy Károlyné, unokája Nagy Vilmos és a község akkori polgármestere Bardócz Csaba leplezte le ünnepélyesen. A bronzba öntött táblára a következő felírat került: "Az utódok csak akkor kerülhetik el hibáikat, ha a mult eseményeit alaposan ismerik". A felírat utolsó sorában hibásan szerepel a 2003-as évszám (valószinű, hogy a művész, Bodó Levente az avatást megelőző évben már elkészítette a művet).

---