Most rájöttem, ez az egyik... bocsánat, a másik kedvenc háztömböm ezen a lakótelepen. Itt vannak a mozaikok, a legnagyobb felfedezések egyike (négy mozaik!). De az Örs vezér térhez legközelebb álló tömbbel vetekszik ... lehet, döntetlen.
Az is lenyűgöző felfedezés, hogy az egész lakótelep, ill. annak minden részlete védett. Említeni kell: éppen a minket érdeklő domborművek, ill. a korábbról már ismert szobrok, de "a beépítési mód, az épülettömegek, az eredeti homlokzatok" is. ^[1]
A Pillangó utcához legközelebb eső részen járunk, az utcafront felé nyíló kapuk mindegyike felett van egy-egy alkotás. Megint csak egy mostohagyerek, nincs meg az alkotó, a cím saját – jobb híján.
A kép idilli, egy férfi és egy nő ül egymással szemben – valahol a természet lágy ölén, ahol mindezt a környezetet a köztük cseperedő bokrocska képviseli. Ismerkednek, beszélgetnek. Érdekes intimitást sugároz, ahogy mindketten megérintik a bokrocska hajtásait.
Öltözékük nagy nyár-melegre utal... vagy ki tudja. Az látszik (már nem szembetűnő), hogy a kontyba fésült hajkoronát viselő leányzón van ruha. Látszanak a redők, karján a karkivágás, a szoknya széle – bár csak egy vonásnyi rajzolattal.
A fiút viszont nagyon meg kellett nézni. A felső testét nem fedi semmi. Megjegyzem, igen markáns arcvonásokat formált számára az ismeretlen alkotó. Az övrész, ami feltűnt lassanként a mustra során, és így már látom a nadrág redőit is.
Valami készül... kb. 60 éve.

---