2020. november 25-én, Mária Sándor 120. évfordulóján, ill. alkalmából szobrot állítottak Újpesten, a Szent László téren. A beszámoló szerint az alkotást az egyik önkormányzati képviselő javaslata/kezdeményezése alapján helyezték el, a kihelyezett tábla szerint a képviselő adománya. Ezzel valamennyire ellentmond, beszédében köszönetet mondott az adományozóknak és Újpest önkormányzatának is. Utóbbi képviseletében jelen volt a polgármester és több alpolgármester is.
A képviselő elhangzott szavai az átadáskor: „Márait az utókor leginkább a „polgárság írójának”, a „polgári eszmény” megalkotójának és szószólójának tartja anélkül, hogy ennek mélyebb magyarázatát adná. Pedig enélkül ezek az elnevezések csak üres frázisoknak hatnak. De ha csak egy kicsit is mélyebbre ásunk a Márai-életműben, viszonylag egyszerűen valós tartalommal tudjuk kitölteni ezeket a jelzőket..." Mindehhez hozzá tette: „Márai Sándor gondolatai és értékei úgy egyetemesek, hogy közben a nemzeti felemelkedés, és – ami ezzel kéz a kézben jár – a magyar polgári fejlődés útját is kikövezik." ^[1]
Márai Sándor (1900, Kassa – 1989, San Diego) író költő, újságíró már az 1930-as években „korának legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott". 1948-as emigrációját követően mellőzték, műveit elhallgatták, haláláig neve sem kerülhetett szóba. Ennek részben oka volt maga az emigráció, ezen kívül a a fennálló rendszer ellenzése, de mindenképpen az, amit éppen az avató beszédben kiemeltek (a polgári eszmények). Másrészt ő művei kiadásának feltételeként szabta a megszálló csapatok végleges távozását és a demokratikus választások bevezetését. Így életmű-sorozata kiadása csak 1990 után kezdődhetett meg. Ugyanekkor posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.
Márai művei (emigrációja előtt és után): https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rai_S%C3%A1ndor#M%C5%B1vei
Az alkotás felépítése sokat mondó: a fejszobrot, a híres, magyar bazalt kőből kialakított posztamensbe építettek be.
Idézet tőle, irodalomról, igazságról: „Mindig az igazságot kell írni. De írhatja-e az író mindig az igazságot? Végre is, "költeni", ez a hivatása, kitalál történeteket, megszépíti a részleteket, told, hozzáfűz, tökéletesít. Nem írhatja az anyakönyvi igazságot: ez nem irodalom, csak ismétlés és unalom. De mindig igazat ír, ha a látomásához hű marad. A látomásához, amely a költő meséjéből sugárzik. Ez az írói igazság: hűség a látomáshoz. Minden más csak híradás, beszámoló lehet." ^[3]

---