A zalaegerszegi zsidó temetőben több, nem hagyományos, szoborral, domborművel díszített sírt találhatunk. Ezek jellemzően a vagyonosabb, társadalmilag jelentősebb családok síremlékei.
Dr Graner (Gráner) Adolf és családjának síremléke az izraelita temető egyetlen olyan sírja, amelyet Zalaegerszeg város felvett a védetté nyilvánított sírok listájára "a síremlék művészeti értéke miatt".^[1] A Graner család a zsidó hitközség alapítói közé tartozott, a 18. század elején települt Zalaegerszegre. A családban generációkon keresztül öröklődött az orvosi hivatás, legnagyobb nevet ezen a területen Graner Adolf szerezte. 1885-től a város tiszti orvosa, 1897-ben kinevezték a zalaegerszegi kórház igazgató főorvosává. Vezetői évei alatt a kórházban több fejlesztés, bővítés zajlott, új osztályok nyíltak. 1927-ben vonult nyugállományba. ^[2]
Granerre így emlékeztek halálakor:
"Elhunyt tiszti főorvos. Zalaegerszeg város társadalma egy kiváló és értékes tagját vesztette el Graner Adolf dr. volt városi tiszti főorvosban, aki április 6-án váratlanul meghalt. Az orvosi diploma megszerzése után 1882-ben telepedett le Graner Zalaegerszegen. Rövid működése után az akkor még nagyközség községi orvossá választotta s a várossá átalakulás után a város tiszti főorvosa lett, mely tisztséget négy évtizeden át töltötte be ; 1896-ban az a kitüntetés érte, hogy a kórház igazgató-főorvosává nevezték ki. E tisztétől 3 évvel ezelőtt vált meg, amikor érdemének elismeréséül a kormányzótól az egészségügyi tanácsosi címet kapta. A háború alatt a Vörös Kereszt szolgálatában állott. A fölajánlott díjazást azonban nem fogadta el, hanem azt a kórházban fölállítandó Röntgen-fölszerelés javára adományozta. Nagy tudása, fáradhatatlan buzgalma, puritán gondolkodása, demokrata érzelmei tették ismertté és feledhetetlenné nevét. Különösen a város szegényei gyászolják, mert Graner nemcsak megyeszerte híres orvos, hanem melegszívű emberbarát is volt." ^[3]
A családi sírboltot Wapper Ignác, zalaegerszegi kőfaragó készítette. A sírt nagyméretű, szokatlanul elhelyezett nőszobor díszíti. A fekete főtábla előtt üldögél, lábát lógatva, merengve, szabados öltözetben, testtartásban.

"Olyan szép a világ
szempillám szivárványán át.
Koszorút hord a virág,
szitakötő sző karikát.
Lágy zsongás andalít,
a Nap oly szelíden ragyog.
Egy sugár elvakít,
ha szememen kis rést hagyok.
Távolból, mintha zenélnének,
de, ha nem is hallatszik ének,
bentről jönnek új dalok.
A békességet szélbe hintem,
pillámat magamra terítem;
Olyan védtelen vagyok…"
(Vecsey Kiss Mária: Pillámat magamra terítem)

---