Csévharaszton járva, a pótharaszti sétaerdő központi részén levő erdőőri lak melletti tágas, füves területen egy három méter körüli faragott faalkotást találhatunk, melyet kis fatetővel védtek meg.

A már messziről is lenyűgöző faragott szobor talapzatához támasztott fatáblán, ráégetett betűkkel, a következő olvasható: „Cantata Profana, A kilenc csodaszarvas (részlet) : Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki kilenc szép szál fia, nem nevelte őket csak erdőket járni, csak vadat vadászni és addig-addig vadászgattak, addig: Szarvassá változtak ott a nagy erdőben. És az ő szarvuk ajtón be nem térhet, csak betér völgyekbe. A karcsú testük gúnyában nem járhat, csak járhat lombok közt. A lábuk nem lép tűzhely hamujába, csak puha avarba. A szájuk többé nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból.”

A szoborkompozíció csodálatos részletgazdagsága, újra és újra körbejárásra készteti az embert. Eközben érzékelhetővé válik az alapot adó mű misztikus álomvilága, melybe egyre jobban belefelejtkezhet az ember, felfedezve a faragás újabb és újabb, magával ragadó részleteit. A fafaragó rendkívülit alkotott. Valaki mondta a helyszínen, hogy jól áll a szobornak a patina. Összehasonlítva a 2016. évi fényképen látható eredeti állapottal, mindenki eldöntheti, hogy egyetért-e ezzel.

Az alkotó személyéről és az avatás időpontjáról a Pusztatemplom Pótharaszt facebook-oldal 2016. szeptember 27-i bejegyzéséből értesülhetünk. Itt olvasható, hogy a XX. Erdők Hete rendezvénysorozat keretében történik meg Mónos Béla egy fatörzsből kifaragott alkotásának avatása, 2016.10.06-án.. ^[1]

A fafaragó nevénél elírásra gyanakodtam, ezért az illetékes NEFAG ZRt. Monori Erdészetével történt levélváltással igyekeztem pontosítani a nevet. Az erdészet igazgatójának leveléből kiderült, hogy Mónus Béla volt a fafaragó. ^[2]

Az Országos Erdészeti Egyesület meghívóján látható fénykép arról a hatalmas fatörzsről, melyből kifaragásra került a mű. ^[3]

A Cantata Profana kórusmű szövege ihlette szobor megjelenése az erdő világában, még érzékelhetőbbé teszi az eredeti mű varázslatosságát. Bartók Béla maga gyűjtötte az ihletet adó verseket az I. világháború előtt, a romániai Maros megyei Erdőidecs és Felsőoroszi községekben. Így tiszta forrásból valósult meg Bartók Béla terve, mely szerint művét a Kárpát-medencei népek folklór- és álomvilágára szerette volna építeni. ^[4]

---