A Szárnyas utcai lakótelep az Üllői úti mentén, a József Attila lakóteleppel szemben helyezkedik el. Része az ún. Gyárdűlő lakótelepnek, aminek első üteme 1955-ben indult meg. Itt épült meg az ún. tiszti lakótelep négy emeletes házainak sora Zöldy Emil tervei szerint. Berci 2008-ban elhanyagoltnak nevezte a környezetet. Nem hiszem, hogy ez sokat változott, engem mégis a nyugalom fogott meg (erről aztán jót beszélgettem egy arra járó idős hölggyel).
Ahogy Berci írja a Csikó-szobor lapján, ebben a korban élt még a rendelet, hogy minden beruházásra fordított összeg 1 ezrelékét művészeti alkotások készíttetésére kellett felhasználni. Ennek köszönhető a kor jellemzően szoc-reál lakótelepein a szép számmal található szobrok, alkotások... mint itt is, bár sajnálatosan megfogyatkozva.
Ez a szobor sem kerülhette el sorsát, valamikor a kapcsolt műlap létrejöttét (2008) megelőzően kézen-közön eltűnt. Részletekről nem lehet tudni, mindössze annyi, Berci nem találta és kesergett is miatta (mint több, környékbéli alkotás miatt is.. De amíg ezt pótolták, a többit miért nem?
Az idősor: 2008-at megelőzően a szobornak lába kélt, 2015-ben érkezett el az idő, a Budapest Galéria felügyeletével rekonstruálták. Korabeli képeket gyűjtöttek össze, ezek alapján mintázta újra az alkotást Módy Péter szobrász-restaurátor. A létrejött szobor, mint elődje is, alumíniumból készült, a fiú kezében a horgászbot krómacél VOLT. A hírt követve, rögtön futottam megörökíteni a kedves alkotást. Így látható még kezében a horgászbot is néhány képen.
De a világ nem sokat változik, 3 év múlva István jelezte, a horgászbot már csonka, bár (látom) végét még a fiú markolja.
Újjászületésének idején felmerült, a rekonstruált szobor anyaga bronznak tűnik. Igen, annyiban, hogy valamilyen bevonatot kapott . Ma már szomorkodhatunk, az alumínium csúnyán átüt ezen a rétegen, itt-ott olyan, mintha hámlana – ami fémeknél ritka.

---