A két méter magas, carrarai márványból készült szobor a magyar ruhában, elgondolkodva ülő asszonyt, Veres Pálnét, szül. Beniczky Ilonát ábrázolja, kezeit egymásra téve ölében nyugtatja. Az emlék állításának gondolata 1903-ban merült fel a "magyar úriasszonyok" körében hálájuk és kegyeletük kifejezésére. Szoborbizottság alakult és megszervezték a gyűjtést. A költségeket közadakozásból és "igen ügyesen rendezett mulatságokból gyűjtötték". Helyéül az Erzsébet teret választották, amihez elnyerték Budapest székesfőváros tanácsa hozzájárulását.
Kiss Györgyöt bízták meg a szobor elkészítésével. A kisminta bemutatása és elfogadása után az agyagmintát 1905. április 1-én a művész műtermében megjelent szoborbizottság vette át. A szobor kifaragása Carrarában történt.
A Nőképző Egyesület szervezte a leleplezési ünnepséget a "legszűkebb körben". Ennek ellenére néhány száz főnyi érdeklődő gyűlt össze a téren. "Amilyen tartalmas, komoly és csillogástól ment volt Veres Pálné élete, olyan egyszerűen, csendesen örökítették meg tisztelői emlékezetét." A friss szobrot a leleplezés után a főváros gondjaira bízták.
"Veres Pálné 1868-ban lépett fel, mint a magyar nőnevelés egyik megalapítója s főkép nemzeti nőnevelésünk lelkes úttörője, és ebben a tisztében eredményes és általánosan elismert munkásságot fejtett ki. Az ő nevéhez fűződik a leánygimnáziumok alapítása is. Alapítója és első elnöke volt az Orsz. Nőképző Egyesületnek. " ^[1]

Bob Dent, a forrásnál jelölt könyv írója, több megközelítésben is említi a nők szerepét, szerepvállalását, jelenlétét, elismerését a budapesti köztéri művészetben. Külön fejezetet szentel a női alkotóknak, de itt, Veres Pálné szobra kapcsán jelzi, a közéleti szerepvállalást, a "társadalmi konvenciók" akadályozták. ^[2]
Beszédes az is, hogy a "nők bajnokát" asszonynevén "jegyzik", számomra még az is, hogy a szobor Vasárnapi Újság által idézett feliratából IS (ld. a kapcsolt lapon) kimaradt az ott bizony szereplő, vésett lánynév: Beniczky Ilona.

---