A kecskeméti Kádár-mozaik (lásd kapcsolt műlap) keresése során - miközben fotókat böngészgettem az épületről - akadt meg a szemem egy háttérben megbújó faintarzián. Személyes látogatásom során említettem kísérőmnek, hogy a mozaikon kívül még keresnék egy műalkotást. Nem kellett nagy utat megtennünk, pár lépést követően a nagy ülésterembe értünk, ahol a keresett faintarzia található.

Alaposan szemügyre vettem a pulpitus mögötti alkotást, de sehol nem találtam rajta szignót. Akkor és ott a helyszínen nem is tudtam megválaszolni, hogy ki készítette. Nem kellett sok idő kideríteni az alkotóját, egy régi újságcikkben az alábbiakat véltem felfedezni:

"Nézzük a szegedi művészház harmadik emeleti műteremlakásának egész falát betöltő - az elgondolt fafajták színét, erezetét is utánzó - „egy az egyhez”-vázlat óriástábláját, s erről az egyáltalán nem remélt, de aztán annál nagyobb örömmel fogadott megbízatásról beszélgetünk.

- Az ilyesmit nevezik szerencsének - mondja Dér István -, először azért, mert festő, táblakép-festő létemre meghívtak az új kecskeméti párt- és tanácsszékház tanácstermének intarziapályázatára, másodszor meg azért, mert éppen az én tervem tetszett leginkább a meghirdetőknek. Igaz, az első vázlaton módosítanom kellett - „figuratívabbá” tenni, - de amit elterveztem, alapvetően nem változott meg.
Amit eltervezett, s ami aztán több mázsányi falemez kiválogatása, mintába metszése, felragasztása, - préselése, a négyzetméteres táblák egymáshoz illesztése után elkészült: a homokvidékből kinövő életfa meg az alóla, körülötte felburjánzó növényformák körei, csillagjai - a közéjük illően méltóságos tartású asszonyalakokkal.
- Egy évem ment rá erre a munkára - mondja -, talán a legnehezebb, vagyis a legszebb évem!" ^[1]

Szeretném megköszönni a fotózási engedélyt és kedves idegenvezetést a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kormánymegbízotti Kabinet munkatársának, Punyi Renátának.

---