A Bódva-medence egyik legnagyobb településéről hatvannégy embert vittek el egy kis jóvátételi munkára 1945 február 22-én - huszonegyen nem tértek haza közülük. Az ő emlékük előtt tiszteleg ez az emlékmű, ami magánkezdeményezésre készült, az egyik túlélő fia Nagy Gábor megnyerte az ügynek az önkormányzatot és a helyi egyházakat is. Nagy Gábor unokatestvére Jacsman János kezdte el a kutatást, ő álmodta és tervezte meg, finanszírozta az emlékművet, amelyhez a falu biztosított helyet a községháza előtt. A férfi Svájcban él, egyike volt azoknak a soproni diákoknak, akik egyszerre emigráltak 1956-ban.^[1]
Az emlékművet a bódvarákói születésű, Kazincbarcikán élő Fülöp Tibor szobrász iparművész alkotta meg, avatására 2015 májusának utolsó vasárnapján, a hősök napján került sor. ^[2]
Az alkotás egy vastag bilinccsel összeláncolt rab zubbonyos kezét idézi, ahogy az ég felé emeli őket reménykedve. Az alkotáson helyet kapott a magyar államcímer is, illetve egy márványtábla a következő szöveggel: Az 1945-ben elhurcoltak emlékére

---