Assisi Szent Ferenc (Assisi, 1181/82.-Porciunkula, Assisi mellett, †1226. okt. 3.) a ferences rend megalapítója.^[1]
Jelmondatuk Pax et bonum, azaz béke és jóság, amelyet Szent Ferenc egész életében hirdetett, eszerint élt.

A sopronkövesdi egészalakos szobor egy korinthoszi fejezetű oszlopon áll, felirata „Ex voto - 1712”.
A fogadalmi szobor a stigmatizált (Krisztus szent sebei) Szent Ferencet ábrázolja. További attribútuma itt a feszület, a ferences habitus, derekán a szentolvasóval. Érdekes, hogy a szent könyveket (evangéliumok) nem a kezében, hanem a talapzaton látjuk. Talán ezzel is azt az életszemlélet juttatta kifejezésre az alkotó, ahogyan élt: „Mindannak, aki kér tőled, adj” (Lk 6,30), Szent Ferenc odaadta a köpenyét, a ruháját, sőt az evangéliumos könyveket is, ha ezzel segíteni tudott a szegényeken.”^[1]
„Nem volt tudós, számára sokkal fontosabb volt az evangélium szerinti élet, mint az olvasás, ezért minden tétovázás nélkül odaadta a testvérek birtokában lévő egyetlen Szentírást egy szegény asszonynak azzal a meghagyással, hogy adja el és az árán vegyen magának kenyeret. (…) Művelt teológusok csodálkoztak el a szentírás magyarázatain, és egy domonkos teológus így nyilatkozott róla: »Ennek az embernek a teológiája tisztaságával és emelkedettségével a sas szárnyalásához hasonlít, amihez mérten a mi tudományunk hason csúszik a földön.«”^[2]

Szent Ferenc a karácsonyt az ünnepek ünnepének tartotta.
„Ferenc számára a megtestesülés az a középpont, amelyhez Isten minden más műve rendelődik: a teremtés és a megváltás, az egész üdvösségterv és üdvösségtörténet. A nem-létezésben elhangzó isteni szó: »Legyen világosság!« elsősorban azt jelenti: legyen Jézus Krisztus, vagyis testesüljön meg az Isten szent Fia, aki maga a világ Világossága, és csak ebben a Világosságban van értelme a fizikai fénynek és a világ, az univerzum létrejöttének.”^[3]

Szerepel a nyilvántartott műemlékek listáján. ^[4]

---