1766-ban gróf Klobusiczky István lesz a falu földesura, aki 1769-ben visszavette a kálvinistáktól - akik a 16. század végén vették azt birtokukba - az eredetileg a 11. században épült, román stílusú római katolikus templomot. 1770-től 1779-ig tornyot építtet, kibővítteti a hajót, új berendezéseket készíttet, Eperjesen készíttet új oltárt és harangot is. Bár a gróf Eperjesen lakott itt is építtetett birtokára egy késő barokk stílusú intézői kúriát grófi szobával az 1770-es években, amely később római katolikus plébánia lett. E két épület közé került az 1923-ban végrehajtott templom bővítés és felújítás után a település kegyurának síremlékoszlopa, az iránta való nagyrabecsülés jeléül emlékműként, amely eredetileg a templom túlsó oldalfalánál állott. ^[1]
Az alkotásról így ír a Szabolcs-Szatmár megye műemlékeit bemutató kötet 2. része: "Hengeres középső részén fenn ívesen keskenyedik. csúcsán kereszt állt, amely letört. A kereszt aljából levélgallér indul ki, amelyet alul fogsor zár le. A henger közepén tojásdad keretben grófi korona, alatta a Klobusiczky- és a Viczay- címer. A henger alján tárcsasor húzódik. A talapzaton elosztva felirat: CHARAE MATRI TISSAE CONDAM ANNAE MARIAE VICZAY AUREAE CRUCIS DAMAE ANORUM 77 SUB HAC COLUMNA A 16 7 bris Ao 1827 QUISCENTI LUGENS FILIA CTISSA MARIA KLOBUSICZKY VIDUA IM TESSERAM GRATITUDINIS MONUMENTUM ISTHOC POSUIT"^[2]

---