„Vasvár már a középkor végén jelentős búcsújáróhely volt. Ebben az időben egy Szent Vér-ereklyét tiszteltek. itt. Az ereklyéről csak annyit tudunk, hogy az egy „csodálatos vérrel hintett Szentostya" volt, eredetéről azonban semmit sem árulnak el forrásaink.”^[1]

A XIX. században történt csodás gyógyulás után zarándokhellyé vált.

„A szentkúti búcsújárásban fontos szerepe volt a remetéknek, akik jámbor életükkel sok hívőt vonzottak maguk köré. A Szentkútnál a 18. század második felétől éltek remeték, közülük a búcsújárás fellendítéséért talán a legtöbbet egy hajdini huszár tett, aki 1860 körül itt nyerte vissza látását.
Horváth Ferenc, akit a vasváriak később Szent Ferencnek neveztek el, a katonaságnál vesztette el szemevilágát. Több évig élt világtalanul, mígnem szülei elhozták a Szentkúthoz, itt a forrás vizében megmosta szemét, és visszanyerte látását. Ezután remeteként élt a Szentkútnál, atyai örökségéből kápolnát építtetett, majd később megházasodott, de élete végéig gondját viselte a Szentkútnak és a zarándokoknak.”^[1]

Mária ünnepeken, különösen Nagyboldogasszony, de Kisboldogasszony napján is nagyszámú zarándok keresi fel.

A lourdesi Szűz Mária szobra a kút és a kápolna közelében egy barlangban látható.

Szűz Mária a lourdesi jelenésekben leírt módon ábrázolt, imára emelt kézzel, karján rózsafüzérrel látjuk.
Soubirous Bernadett „a közeli barlangban meglátott egy különlegesen szép, fehér ruhás hölgyet: kék övet viselt, lábain egy-egy sárga rózsa, a kezében rózsafüzér volt.”^[2]
„Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította Bernadettet, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne.”^[3]
A lourdesi jelenésre a katolikus egyház február 11-én emlékezik, amely egyben a betegek világnapja is.

---