A városból Kistölgyfapuszta irányában haladva találjuk meg a szobrot, amelyet 1899-ben állítottak.
Mögötte távolban a Schneeberg és a Rax hófödte csúcsai.
Itt álldogálva eszembe jutnak Cs. Varga István irodalomtörténész professzor előadásai, ahol gyakran mesélt szünidei munkáiról, amelyet itt, a kapuvári határban végzett, tanulta a „mezei szorgalmat”, a kétkezi munka becsületét, pihenésképpen csodálta a Hany és az Alpokalja természeti és épített örökségét.

A szobor talapzatának felirata:
„Isten / dicsőségére / állíttatták / Kiss M. István / és neje / Ézsöl Veronika / 1899.”

Sopronban készült, ez még megtalálható a posztamensen, de hogy kinek a műhelyében, azt csak a stílusjegyek alapján lehet megítélni. Véleményem szerint Hild Lipót a készítő.
A magas oszlop és a szobor is sérült.

„Szentháromságnak életem, halálom,
S testemmel együtt lelkemet ajánlom.
Tégedet imádlak, mindörökkön áldlak:
Oszthatatlan Istenség, Háromságban egy Fölség.”^[1]

Szentháromság vasárnapját a katolikus egyház a pünkösd utáni vasárnapon ünnepli.
„Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.” Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme egy hang hangzott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” ^[2] Az Atya és Fiú alakja fölött fénysugárnyalábok közt, galamb formában lebeg a harmadik isteni személy, a Szentlélek.

Helyi védettséget évez.^[3]

---