"Komló, a gyorsan fejlődő bányaváros évről évre változtatja arculatát. Új épületek emelkednek utcahosszat, karcsú sziluettjükkel és merész tömegeikkel formálják a látványt. A szénosztályozó, az erőmű és a füstölgő salakhegyek első pillantásra jelzik, hogy a völgyben meghúzódó város ipari centrum.

Tímár Istvánnak szűkebb pátriája ez a vidék, mégis csak három éve tért vissza, hogy az Iparművészeti főiskola és néhány Budapesten eltöltött év után megkísérelje vásznain és grafikáiban, freskó- és üvegablak tervein visszaadni azt az élményt, amit a formálódó ipari táj jelent korunk festője számára. Az épülő, formálódó városba kellenének a monumentális munkák, az új épületek falát díszítő falképek, a belső tereket egyszerre meghitté és monumentálissá varázsoló színes üvegablakok, és Tímár István is erre keresi elképzelései megvalósulását; ám gyakran hosszú az út, amíg a tervből kivitelezett mű lesz. Néha több az akadály, mint a megvalósítási szándék, így csak a festő törhetetlen akaratán múlik, hogy elképzelése mégis falra kerül."^[1]

Pár évvel fenti cikk megjelenését követően végül mégiscsak falra került egy monumentális alkotása. A festőművész a komlói vízmű székházának tanácstermébe 1971-ben készítette a sgraffitot. Az alkotáson a vizes korsókat tartó asszonyok, a vállán régi kancsókban vizet cipelő ifjú, a közkútból vizet eresztő édesanya és gyermeke mind-mind a vízzel, a vízmű tevékenységével kapcsolatos dolgokat ábrázolja. A sgraffito közepén egy ifjú a kutyáját sétáltatja, miközben növények veszik körül, felette egy nap látható. Tőle jobbra egy édesanya ül, karjában gyermekét tartva. A mellettük lévő két hölgy tevékenysége még nem világos számomra (strandtörölközőt hajtogatnak?). A háttérben feltűnik a komlói víztorony a dinamikusan épülő lakótelepek között, egy gyárkémény és egy bányatorony is látható, tetején a bányászjelképpel. Előttük egy munkagép és munkások, egyikük meglehetősen hiányos öltözetben egy fehér "fecskében", míg társa és a - talán - hegesztést végző kolléga már kicsivel komolyabb ruházatban és kesztyűben dolgozik.

Az elmúlt évek folyamán meglehetősen sok hasonló alkotást sikerült személyesen megcsodálnom szerte az országban, de ennyire részletgazdag és színes sgraffitot még nem láttam. Óriási köszönet az élményért és a fotózási lehetőség biztosításáért a Baranya-Víz Zrt. Komlói Üzemigazgatósága munkatársának, Mester Zoltán üzemigazgatónak!

(Ui: a távoli képeken érdemes egy-egy pillantást vetni a mennyezeten lévő ötvösművészeti alkotásokra is.)

---