Ezt az alkotást eredetileg az Újpest-Központ állomás indulási oldalán, de az aluljáró szintjén helyezték el. Tulajdonképpen nem teljesen egyedi, de elhelyezése, ill. környezete rangon aluli volt a felújítás előtt. Erről tanúskodik az "előd" műlap.
Az északi szakasz felújítása megkoronázásaként helyükre, többnyire új helyükre kerültek azok az alkotások, amiket készítésükkor gondos tervezés előzött meg. Ez az alkotás nem nagy utat tett meg, de az indulási oldal peronszintjére került.
Nem mondható, hogy csak ennek köszönhető mai, jól érvényesülő képe, az egész metróvonal és állomásai is megújultak, modernek, világosak és tiszták.
Az alkotást tehát korábbi helyén italautomaták és újságállványok takarták, de bármilyen furcsán hangzik, meg is kímélték. Így most ragyogóan érvényesül a jellegzetes sárga alapszín, a geometrikus alakzatok, a megtervezett színek.
Azért írom mindezt, mert a hírek szerint – bár az át-, ill. visszahelyezés előtt a metróhoz tartozó alkotásokat restaurálták – nem egy olyan zománckép látható a vonalon, ami hiányos, nem történt meg az ígért helyreállítás ^[2], aminek feltételei pedig korábban adottak voltak ^[1].
Itt jelzem, bár bővebb kifejtést érdemelne, a metró építését megelőzően nem egyszerűen gondos tervezés történt, átgondolt színterv készült Nemcsics Antal (az itt érintett alkotó fia) megbízásával, akit már az állomások tervezésébe is bevontak, mint színdinamikai tervezőt. "A cél az volt, hogy dekoratív, de az állomások szögletes, merev szerkezetéhez is illeszkedő alkotások szülessenek - némileg ellentétben a korábban kihelyezett Szász Endre-képekkel." ^[1] Ennek mentén születtek meg azok az alkotások, amik láthatók itt, nálunk is – megőrizve a régit és örömmel bemutatva a megújult állapotot.

---