A szegedi Tisza Szálló 1961-63 között lezajlott rekonstrukciója (tervező: Snopper Tibor építész) során korszerű konyhát, éttermet és kávézót terveztek, modernizálták a szobákat. Külső és belső falai érintetlenül maradtak, a korszerűsítés során óriási figyelmet fordítottak arra, hogy az 1886-os épület eredeti karakterisztikáját megtartsák. Az étterembe a kor neves művészei alkotásai, Szentiványi Lajos sgraffitoi és Konecsni György pannói kerültek. A szállodát egy textil alkotás is díszítette.

Redő Ferenc festőművész 1963-ban készített egy 290*220 cm méretű gobelint a szálló részére, mely Szegedet ábrázolta. Az archív képeken a jobb alsó sarokban látható Redő Ferenc szignója és az évszám: 1963. Aba-Novák Judit művészettörténész (kieg: Aba-Novák Vilmos lánya) az alábbi sorokat írja az alkotásról a Mai Magyar Művészet sorozatban megjelent, Redő Ferenc életrajzát bemutató könyvében:

"Első nagy munkája Szegedre került, a Tisza Szálló átalakítása idején. A századvégi épület és az új épületrész belső terei közt létrejött hangulati zökkenést kellett áthidalnia. Közhelyek nélkül akarta Szegedet megmutatni. Ritmikus, dekoratív montázs-kompozíciót használt, meleg, tartózkodó, bársonyos színekkel.

A hat négyzetméternél nagyobb gobelinen a Tisza kanyargását idéző, szép ritmusú foltokban sorjáznak a város jellemző épületei. Köztük halászok, révészek, pásztorok, parasztok, diákok, asszonyok és munkások jelképes alakjai mesélnek a szegedi életről, néhány jellemző mozdulattal. A pompásan tagolt, kanyargó frízbe szedett falikárpit szűkszavúan csak jelzésekkel ábrázol. A roppant egyszerű színezés teremti meg a ráismerés illetve a megismerni vágyás meghitt érzését. A piros, a mélyzöld és a fakó-fehér együtteséhez csak annyi összekötő okkersárga járul, amennyitől érett, telt, meleg lesz a kolorit, s mert a négy szín optikai keverésével árnyal, megőrzi a színek eredeti feszültségét, erejét."^[1]

A hotelt azóta ismét modernizálták, az alkotás sorsa ismeretlen.

---