A Weiss Manfréd és bátyja, Bertold által alapított Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (köznyelvben Csepel Művek) Magyarország egyik legnagyobb ipari vállalata volt Csepelen. A II. világháborúban a gyár súlyos károkat szenvedett. 1946-ban államosították, melynek egyik önálló gyáregysége volt a Csepeli Szerszámgépgyár. Hatszintes irodaházát 1968. januárjában adták át. ^{[1] [2]}

"Az igazgatósági épületben kb. 970 fő irodai és műszaki alkalmazott kapott helyet. E létszámból 400 fő tervező-szerkesztő (táblás-kezelő asztalos), a fennmaradó 570 fő pedig normál elhelyezést kívánó irodai dolgozó. A feladat megoldására az IPARTERV által kidolgozott és tipizált irodaszerkezet alkalmazása látszott a legcélszerűbbnek. Az eredetileg 3 szintes épületek kialakítására tervezett vázszerkezetet sikerült az eredeti szerkezeti méretek betartásával 6 szintesre növelni és létrehozni az országban eddig épült legnagyobb előregyártott típusszerkezetű irodaházát.
...
Az irodaépülethez kapcsolódik egy 1500 adagos konyhaüzem és étterem. A kétszintes konyha és éttermi épület földszintjén helyezkedik el a konyhaüzem — az előkészítő helyiségekkel —, amely az irodai dolgozók számára az emeleten létesített éttermen kívül kiszolgálja a kapcsolódó üzemegységek éttermeit is. Az étterem és az irodahelyiségek kapcsolatát az első emelet magasságában létesített átjáró biztosítja. Az étterem önkiszolgáló rendszerű."^[3]

Az első emeleten lévő étterem végfalát egy 30 négyzetméteres plasztikus mázas samott falburkolat díszíti. Végvári Gyula keramikus alkotásán többek között stilizált növények, színes farktollazattal rendelkező pávák láthatóak. Minden egyes részletét nem sikerült beazonosítanom. Az alkotó szignója és az évszám a jobb felső sarokban látható: VÉGVÁRI 1968.

Régen izgultam ennyire fotózást megelőzően, hogy sikerül-e személyesen megtekintenem és lencsevégre kapnom a műalkotást. Igazi időutazásban volt részem az étterembe lépve. Igaz, hogy a székek és asztalok hiányoztak, de az eredeti mettlachi padlóburkolat, a fa álmennyezet, a rajta lévő neonvilágítás és a terem végében lévő falon a színpompás és sértetlen falikép olyan érzést keltett bennem, mintha megállt volna az idő és most készülnének az épület átadására.

A különálló épületrész évek óta használaton kívül van, melybe kísérővel jutottam be és engedéllyel készítettem a képeket.

A műlapot ajánlom Ádynak, tudom, hogy régóta szeretné ezt a faliképet ő is személyesen megcsodálni.

---