Mohl Adolf Lövőn született (1855. február 25.), végakarata szerint szeretett falujának temetőjében helyezték örök nyugalomra 1939. április 15-én.
Papi pályafutásának állomásai: plébános, alesperes, kanonok, címzetes apát, őrkanonok, kanonok, esperes, prépost, pápai prelátus.
Papi „karrierje” mellett jelentős tudományos munkát végzett, cikkeket, tanulmányokat és számos könyvet írt. Köztük Lövő történetét.

Testérével közös síremléke felirataiból idézek:
„Itt pihennek az édes testvérek. /
Mohl Adolf / 1855- 1939 / pápai prelátus / győregyházmegyei / süveges kanonok… (…)
Kérd Jézust ki itt pihen / Szíved alatt / Ha leválott mindaz rólam / Ami salak / Igazakkal színről-színre / Hadd lássalak / S dicsőülten halljam egykor Áldó szavad / Jöjjetek Atyámnak áldottai.”

Mohl Julianna /1857-1910 / Élete hűséges áldozat / volt a szeretet oltárán / előbb özvegy édesanyjáért / majd az Úrnak / szolgáló testvéréért / Nyugodjék meg munkái-/ tól mert cselekedetei követik őt. Jel K 14. 13.”

A széles kőlapon szentírási idézet olvasható, alatta: „Tőletek, ó élők imádságot kérünk / Nehogy szégyent valljon a mi reménységünk.”

A sírkőre kelyhet faragtak, amely a papi élet jelképe, a szentmise liturgikus tárgya. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne.” Szent János evangéliuma 6:56.”
Krisztus jelenlétének szimbólumaként az olajcsmécset látjuk.
Jézus szívének tisztelete egész életére jellemző volt, ezt a síremlék középpontjában látjuk.
A síremléket egy korpusszal díszített kereszt zárja le.

Címere feliratának, de élete jelmondatának is választhatta volna a latin mondást: „Neque aerugo, neque tinea corrumpit.” Azaz: „sem a rozsda, sem a moly nem okozhat kárt a könyvekben felhalmozott szellemei tőkében, a tudásban.”^[1]

Papi szolgálatának 60. évében, 1938-ban saját kezűleg végrendelkezett, megírta gyászjelentését is.
A síremléket készítő Fasching Henrik és Nagelreiter Boldizsár a bolgár királynak készített szobrukért ezüst érdemkeresztet kaptak.^[2] Az Ő nevükhöz kötődik a soproni Koronázási emlékoszlop, és a Hattyús kút is. Mindkettő szerepel a Köztérképen, de az utóbbi esetében csak a szobrász nevét találjuk a leírásban, a készítőket nem.

A síremlék helyi védelem alatt áll.^[3]

---