A XX. századi erdélyi magyar irodalom kiemelkedő személyisége volt Székely János (1929-1992) költő, próza- és drámaíró, műfordító. A transzilván kisebbségi helyzetben "több mint érzéke, köze volt a lét alapvető kérdéseihez, s a mindennapi társalgásban is arra törekedett, hogy maximális pontossággal fogalmazza meg véleményét. Axiómákat és aforizmákat villantó mondatai hallatán úgy tűnt, beszélgetés közben is alkot; felismert igazságait szóban és írásban rögeszmésen ismételte, görgette, mint patak a követ, hogy kerekké csiszolja őket."-írta róla Gálfalvi György. A kolozsvári Bábeș-Bolyai Tudományegyetem elvégzése után, 1953-ban Székely feleségül vette Varró Ilonát (1933-1993), aki szintén íróként és szerkesztőként dolgozott belső munkatársként különböző marosvásárhelyi lapoknál. 1969-ben elváltak ugyan, de később újra összeköltöztek és a férj haláláig együtt éltek. Egykori, marosvásárhelyi lakásuk falán, a Bíróság (volt Verbőczy) utcában jelölték meg, 1994-ben a két helyi irodalmár kiválóság, írópáros emlékét. A fekete márványból készített dombmorműves emléktáblát fiúk, Székely János Jenő faragta. Egy mélydombormű adja a tábla plasztikai gerincét, ahol az írói páros egymásba karoló sziluettje jelenik meg, majd két oldalt és lent az emlékeztető felíratok. A márványtáblának nem volt avatása, az ezt elkészítő szobrász tetette a ház bejárata mellé szülei méltó emlékére.
Ez úton köszönöm Kuti Mártának, hogy felhívta a figyelmem erre a jelentős kultúrtörténeti emléktáblára.

---