Greguss Imre, tehetséges és sokrétű festőművész, igen korán, 54 évesen hunyt el. Született 1856-ban, meghalt 1910-ben -- a Művészet folyóirat nekrológjából: "...Maga Greguss Imre ötvennégy éves volt, amikor meghalt Budapesten... Tehát nem oly korban, amikor az ember már teljesen félreteszi a munkát, nincs több oly művészi mondanivalója, nincs oly képességek birtokában, amelyek másokat, az embereket érdekelnék." ^[1] Ugyanitt értékelő cikk olvasható munkásságáról, életéről, sőt, néhány képe is látható.
A síremlék elkészítésére a művész felesége adott megbízást Róna Józsefnek. Az özvegy Greguss halálát követő évben férje hagyatékából szervezett kiállítást, amiből finanszírozni kívánta a síremlék készítését, amit 1911-ben, halottak napja alkalmából állítottak fel.^[3]
"Greguss Imre festőművész özvegye férje művészi hagyatékából szép erkölcsi és anyagi sikerrel zárult kiállítást rendezett az elmúlt évben. A kiállítás egyik célja az volt, hogy az özvegy az eladott képek teljes jövedelmét a kiváló művész emlékét méltó módon megörökítő művészi kivitelű síremlékre fordíthassa. Az özvegy Róna Józsefet bízta meg az emlékmű megalkotásával, aki azt nagy művészettel készítette el s az most már nemcsak a korán elhunyt művész sírjának, de egyúttal a kerepesi-uti temetőnek is egyik dísze." ^[2]
A síremléken, több másikhoz hasonlóan egy elfátyolozott, gyászoló női alakot látunk, életnagyságú ábrázolásban. Tekintete fájdalmat fejez ki, de Rónánál megszokott módon minden patetikus felhang nélkül. Bal kezében egy babérkoszorút tart, "fájó tekintettel hajlik" fölé.
A síremlék elszomorító állapotban van... mint a környéken az emlékek általában.
A síremlék a 42/2013. (VIII. 9.) BM rendelet alapján "Egyedi értéket hordozó síremlékek..." címen védett. ^[4]

---