A balfi Szent József kápolnában, közismert nevén Fürdőkápolnában márványba vésve olvasható: „Szent József tiszteletére 1773-ban épült kápolnát 1913. június 16-án vette át Sopron szabad királyi várostól örökös római gróf Dr. Wosinski István Balf gyógyfürdő tulajdonosa és neje Wosinski-Siemens Mária grófné kötelezvén Katalin, János, Ernő, István, Werner, József, Kázmér, Károly, Mária, Erzsébet nevű gyermekeiket és ezek utódait, hogy ezen Isten házát, Isten nagyobb dicsőségére örök időkön át fenn fogják tartani és gondozni.”^[1]
2008-2009-ben restaurálták a kápolnát, a külső homlokzati díszeivel –Szent József-szobor, Sopron címere – együtt.

Szent József az utazók, ácsok, asztalosok erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsósok, kádárok, tímárok; jegyesek, ifjú házasok, otthonalapítók, családok, árvák, és a jó halál védőszentje. Segítségét kérik házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek esetén. A 19. századtól Szent József a papnövendékek és a szerzetesek, a 20. század óta a munkásság védőszentje.
Kevésbé köztudott, hogy Magyarországot Szent Józsefnek, a Boldogságos Szűz jegyesének, Jézus nevelőatyjának is felajánlották.
Attribútuma, a kezében a szűzi tisztaságot szimbolizáló liliom itt nem ábrázolt.

„Názáretben lakott, de ,,Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, dávidi származású Máriával, az akkori szokások szerint 18-24 éves kora között. Még mielőtt a házasságkötésük megtörtént volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, aztán egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye csak feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek.”^[2]

„Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel... . Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények szükségesek.”^[3]

A X. század óta ünnepe március 19. „Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették föl az általános naptárba.”^[4]

---