Titokzatosság és homály fedi ezt a szobrot. Igaz, az előkészületekről több napilap is tudósított már 1940-ben. A terv: a Döbrentei téren, az Erzsébet-hídhoz közeli részen tervezték felállítani (bár ugye, ez még egy másik híd!). Írják: "Felállítás előtt van."^[1] Ez a biztos infó adja a készítés évét (bár nem 100 %-os biztonsággal). További hír nincs, vagy az "adminisztráció" hiányos. Arról sincs, mi történt a terv és az első konkrét megjelenés között.
Az szinte biztos, hogy a médiában fellelhető fotó(k) (több megjelenési hely és forma, egy nézőpont) 1942-ben mutatják az alkotást , így abban az évben, szeptember 12-én jelent meg az Új idők c. lapban.
A szobor elhelyezése nagyon előnyös volt. Egy kis forrás csörgedezett itt anno és az azt övező növényzet hihetetlen természetes közeget biztosított a szobornak, a természetességével tündöklő lányalaknak. A nap, a fények-árnyékok különösen kedveztek a jelenetnek.
A hölgy kis kontyot visel. Kecses mozdulattal meríti korsóját a vízbe. Teste meghajlik, lábára, térdére nehezedik úgy, hogy egyik kezével segít megtartani magát, combjára támaszkodik. A csinos nőalak szobra a II. világháboró során pecsételődött meg. Mint a Rákász fiú szobra is, raktárba került, mivel mindkettő tönkrement – írja a Pestbuda cikke, a Fővárosi Napló 1946. október 5-i számára hivatkozva.
Egy szép akt szobor állt itt, a természetben, később a Dagály fürdő kútján, napjainkban pedig a Lukács gőzfürdőjében, egy fülkébe beszorítva, gőzbe borítva. Útja – utolsó helyét kivéve – követhető a lapokon.

---