A Salgótarján központjában - Jánossy György és Hrecska József tervei alapján - épült Karancs Szálló 1964. április 5-én nyílt meg a nagyközönség előtt.

"A 11 szintes szálló földszintjét a hall, a 200 személyes étterem, a cukrászda, az eszpresszó, a bár és az ezekhez tartozó 800 adagot szolgáltató konyha, cukrászat és üzemi helyiségek foglalják el. Felette a különterem, a társadalmi helyiségek és a térről külön lépcsővel is megközelíthető étkező terasz kapott helyet."^[1]

Az épületet gazdagon díszítették műalkotásokkal. A félemeletre - szinte pár méterre Csekovszky Árpád Zodiákus domborművétől - került beépítésre Makrisz Zizi mozaikja.

"1964-ben kezdett el mozaikkal foglalkozni. Az új anyaggal folytatott kísérletezések során stílusa átformálódott. A kiindulási pont a kollázs, a különféle anyagokból összeállított, konstruktív kompozíció és színséma, amely a mozaikkép nagy alapformáinak és színfoltjainak sommázatát, mintegy képletét mutatja. A végleges megoldást maga a mozaik „diktálja”. „A mozaik, szigorú, kegyetlen anyag — mint mondja — előírja a maga stílusát, korrigálni nem lehet, 24 óra alatt megköt.” A mozaikrakás nagyon fárasztó, egész embert, teljes figyelmet kívánó munka. Sok időbe, energiába kerül, mire a művész úrrá lesz a holt anyagon."^[2]

A muránoi üvegmozaikból készült alkotáson a fejlődő város, a salgótarjáni ipari táj került ábrázolásra. Az eredetileg művészklubnak készült különterem rövid időn belül bankett teremként kezdett el funkcionálni. Az itt elhelyezett műalkotás alapján mozaik teremként került be a köztudatba.

A szálloda 2001-ben bezárt. A mozaik jelenlegi állapotára vonatkozóan félinformációim vannak, melyeknek - mielőtt bármi valótlanságot leírnék - rövid időn belül megpróbálok utánajárni.

---