A Panteon létrejöttének gondolati hátterét már több lapon leírtam. A képeken látszik, hogy nagy része egy szűk folyosó két oldalán, a falon történt. A leghálátlanabb helyen, az emelet felé vezető lépcső fordulójában (a világítást köréből kieső helyen) található a Berzsenyi Dánielt (1776–1836), a költőt ábrázoló, fába faragott dombormű.
A készítő fafaragót ismerjük, de most látom a net-en, hogy jóval több alkotása van, mint ami nálunk már műlapot kapott.
A keszthelyi emléktáblákat, köztéri alkotásokat bemutató (bár már közel 15 éves) könyv ennél az alkotásnál jórészt Berzsenyi korabeli pályatársaival való kapcsolatáról ír. Vörösmarty, Kazinczy neve merül fel, akikkel jó kapcsolatot ápolt és akik ösztönzően hatottak pályájára.
Azt is megemlíti, hogy az első keszthelyi Helikon ünnepségen, aminek kapcsán Berzsenyi "kis magyar Weimar"-nak nevezte Keszthelyt az ottani "pezsgő kulturális élete nyomán". ^[1] Kicsit kerestem. Ez lenne a kötődés a városhoz, ami indokolja a költő jelenlétét az emlékek között?
Lényegében igen, de kicsit másképp. Berzsenyi még 1816-ban elküldte költeményeinek második kiadását gróf Festetics Györgynek. Levelében panaszt fogalmazott meg, mivel hozzájutva a Georgikon kiadványaihoz, döbbenten látta, hogy azok német nyelvűek! Ennek kapcsán írta elvárásként a fenti megfogalmazás: „...Elhűltem, elhaltam látván, hogy azok mind németek! – Én Keszthelyben egy magyar Weimart óhajtok látni! A nemzetiség minden, s nincs e nélkül semmi boldogság. Minek töltjük csűreinket, ha azokat oltalmazni nem tudjuk, nem tudjuk pedig, ha nemzetiségünket elvesztjük....”^[2]
Vagyis Berzsenyi ezzel felvetette a különben Festetics fejében már érlelődő gondolatot, "megszervezni birtokán a költők, írók, tudósok, a honorácior értelmiség összejövetelét". Vagyis hozzájárult a Helkon ünnepségek létrejöttéhez, aminek első alkalma néhány hónap múlva (1817. február) megvalósult és amire Berzsenyi meghívást kapott.^[2]

---