Élmény a Somlón sétálni, túrát tenni a várhoz, a kápolnákhoz.
Közben idézni az iszkázi születésű Nagy László verseit… . A pincék közelében pedig Hamvas Bélát:
„… a somlai tűzbor, vulkánon termett. A Somló mellett nincs víz. Nagy síkság közepén emelkedik és korona alakja van. Minden borunk közül a somlai számomra a nincs tovább. …”^[1]

Az egykori Somló étteremben is ezt kortyolgatták a vendégek, amely most kihalt arcát mutatja.
A bejárat mellett egy G. Gy. monogramú kopjafa áll. Még csak tavaszodik, de szőlőindás, szőlőfürtös faragása is Hamvas mondatait visszahangozzák bennem:
„A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál.”^[1]

---