„Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, Isten oktalansága ugyanis bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.”^[1]

Nagypéntek van,- Krisztus kereszthalálára emlékezik a keresztény világ.
Virágvasárnapon Jézust királyként ünneplik a jeruzsálemi bevonuláskor, a nép Hozsannát kiált Dávid fiának.
Néhány nap múlva az ujjongás haragba csap át,- Jézust elfogják, Pilátus elé viszik és elítélik.
A választás lehetősége a szabadon bocsátásra adott, de a tömeg az addigi tanító, gyógyító, jótevő helyett, -aki nem hagyta útszélén a vak koldust, meggyógyította a vakot, a leprást, beszélt, tanított az ég madarairól, a mezők liliomairól, és arról, hogy a szív tisztasága minden gazdagságnál többet ér- a rablógyilkos Barabást választja…

A pusztacsaládi temető nagykeresztjét 1901-ben állították.
Ez is, akárcsak a környékén látható régebbi síremlékek, és a templom előtt álló Szentháromság-szobor is Mechle soproni műhelyében készült.
Felirata: „Az Isten dicséretére állíttatták Puszta Család község és a jó szívű adakozók. 1901.”

„Mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, benne van a mi üdvünk, életünk és feltámadásunk.”^[2]

Babits Mihály fordításában a Szent Keresztről szóló himnusz (Vexilla regis prodeunt) ^[3] így szól:
Király zászlói lengenek,
villog titkával a Kereszt,
melyre húsban függesztetett
aki minden húst alkotott.

Szögekkel verve tagjai,
kinyújtva lába és keze...
Itt függ a véres áldozat
ki a megváltás ára volt.

A lándzsa szörnyü vashegye
itten sebezte, és a seb
vérre és vízzel csöpögött,
lemosni bűneink sarát.

Így tell be mit Dávid király
hív verse egykor énekelt
hirdetvén minden nép között:
„Fájáról kormányzand az Úr!”

Óh fényes és dísz-terhü fa,
királyi bíborral veres,
méltó törzsről választatott
hogy érintsd szent-szent tagjait!

Te áldott, kinek ága közt
a világ Kincse lebegett,
te lettél teste mérlege
s a poklot megrabolta fád.

Szent kérged illatot lehell,
ized nektárokat legyőz;
ezer gyümölccsel boldogan
tapsolnak győztes karjaid.

Üdvözlégy oltár s áldozat,
melyen a dicső szenvedés
esett: az Élet halt halált
s holtával adott életet! ^[4]

---