Gödöllői "téves" sétám hozadéka, ahogy befordultam az Ady Endre sétányra. Könnyű volt felmérni a helyzetet, a murália viszonylag új, friss és tiszta, nemrég készülhetett. Egy olasz étterem-pizzéria falát borítja, idézve az olasz tengerpartot – úgy látom, kis előző század elejei felhanggal.
Már akkor is kontrasztos érzést keltett a vidám tengerparti jelenet összevetve azzal, hogy a környéken ember nem volt, az étterem nem üzemelt. Most meg már nem lehet szinte infót szerezni, honlapját keresve sincs életjel: "végleg bezárt". Talán mégsem, talán csak technikai jelzés?
A Google street ugyancsak nem ad friss infót. A szomszédban zajlik az uszoda építkezése, markolók és teherautók takarják az étterem képét.
A kép gondtalan nyarat sugall. A víz kék tükre, a környező olasz táj, a vízen ringatózó vitorlás, a szemközt magasodó hegy ad ehhez megfelelő környezetet. Az előtérben egy nagyobb hajó áll, kikötve az épület mellett. Itt a kép és az épület érintkezik. Az étterem a vízparton áll, praktikusan oldalfala "beépül" a látványba.
Az előtérben sziklák övezik az öblöt, a hajó orrvitorláján épp egy sirály landol, középtájt egy másik. Itt-ott néhány emberi szereplő, mint pl. a hajón is és a közelben egy várakozó férfi.
Bal oldalon nagyobb az élet. És itt a jel, az időt behatároló életkép: piknik a szabadban, pihenő emberek. Minden esetre a kalap (és gazdája) mintha egy 1900-as évek korabeli képről került volna ide. Asszociálok: egy "szinnyeis" jelenet olaszhonban.