Útmenti kereszt gyűjtőnéven illeti a néprajz, egyháztörténet azokat a szabadtéri, mezőkön, faluszéleken… állított kereszteket, vallásos jelképeket (képoszlopok más szobrok), amelyek nem az egyház liturgikus helyszínein - templomokban, temetőkben, kálváriákon - állnak.

A falu szélén, egy útelágazás kis dombjára épített Krisztus-kereszt szinte világít a zalai tájon.
Isten dicsőségére állíttatták (1894) az alapítványt tevő Selley Béla és neje Gyarmathy (?).
Felirata megkopott, kovácsoltvas kerítése, -mely az egykor virágokkal díszített kertet jelentette, melynek közepén áll Krisztus keresztfája – düledezőben. Már nincs aki gondozza.
A kereszt alatt álló minden bizonnyal Szűz Mária szobornak csak az üres a fülkéje látható.
Készítője a sok szép temetőkeresztet, síremléket is faragott Pentz Mihály, sümegi kőfaragómester.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké.
„»Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.” (Jn 12 32.)^[1]

---