A vár alatt, a ferences templom és rendház, valamint a Padányi Bíró Márton püspök úr által épített palota közti téren találjuk a Szentháromság-oszlopot.
Barokk talapzatra épített toszkán oszlopon áll a Szentháromság szoborcsoportja.

„Íme, egy új Isten, aki tiszta áldozatként önmagát mutatja be Atyjának. A Szentháromság a szeretet győzelme, mely megállította a hosszú sort, a gyilkos evolúció rettenetes folyamatát. A Szentháromságban valóban az örök Isten jött el végre hozzánk.”^[1]

A Szentháromság szoborcsoportja az úgynevezett „Kegyelem széke” (Gnadenstuhl)^[2] ábrázolásmódban jelenik meg. Az Atya hármas koronával (tiara) ábrázolt, a kereszten tartja a megfeszített Krisztust. Az égből alászálló Szentlelket kiterjesztett szárnyú galamb képében látjuk. Mindhármukat dicsfény övez.

Itt, ezen a helyen különösen illő, hogy a Széchenyi-díjas Barsi Balázs ferences atya, templomigazgató gondolaiból idézzek:
„Isten teremtő mivolta új módon nyilatkozott meg Húsvét hajnalán, mikor Jézus szenvedésben elcsigázott, halott testét az Atya a Szentlélek erejével feltámasztotta és megdicsőítette. Ő az új világ Hajnalcsillaga, ő az új teremtés világossága. (…) Mi láttuk szentséges eljövetelét a betlehemi éjszakában, elmenetelét a Golgotán és később az Olajfák hegyén, amikor visszatért Atyjához, s bírjuk ígéretét, hogy magával visz minket is az örök dicsőségbe.”^[3]

A XVIII. században készült szobor műemlék.^[4]
Készítője valószínűleg Holcz Ferencz kőfaragómester, tervezője Franz Joseph Schmidt, akit Padányi Bíró Márton 1749-ben bízott meg a munkával.^[5]

---