A falut először 1199-ben említi oklevél Racus néven.
„Fertőrákos egyike volt a Sopront környező öt községnek, amelyek az 1921-es soproni népszavazáson nagyrészt úgy döntöttek, hogy Ausztriához csatlakoznak. 1946 tavaszán a német ajkú lakosok többségét kitelepítették Németország amerikai zónájába.”^[1]
Az egykor várfallal védett település a középkortól egészen 1945-ig a győri püspök birtoka volt.

A településen nagyon sok ház homlokzatát díszíti valamelyik szent szobra.
Ezen a műlapon Szent Borbála szépen restaurált alakját látni.
Nem csoda, hiszen Fertőrákos bányásztelepülés, többszörösen híres kőfejtőjéről.
Borbála jobb kezében kehely, annak emlékére, hogy Ő a jó halál védőszentje is, aki hozzá fohászkodik nem éri hirtelen halál, illetve nem hal meg a szentkenet felvétele nélkül.^[2] Bal lábánál a torony, melyben lakott, s amiért az építészek, kőművesek, cserepesek védőszentje is.
Borbálát a tizennégy segítő szent egyikeként is tisztelhetjük.^[3]
„Borbála a jó halál, a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők, a várak, erődök védőszentje, akit pálmaággal, toronnyal, kehellyel, könyvvel szoktak megörökíteni. A középkori városok puskaporos tornyát gyakran nevezték el Szent Borbáláról, hogy a szent segítsen megóvni a veszélyes anyagot a felrobbanástól.”^[4]
Védőszentjüknek tekintik a hegymászók is, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget.

---