A komlói Színház- és Hangversenytermet 1982. november 5-én adták át, ekkor avatták a domborművet is. Melocco Miklós jelen volt az ünnepségen, alkotásáról, a József Attila-oltárról a következőket mondta:
„E szobor céljait tekintve nem olyan, mint egy iskolai felelet. Nem a költő verseit mondja fel, nem a költőt mutatja be azoknak, akik nem ismerik.
Valóban oltárt építettem József Attilának. Megpróbáltam nagyon szépnek építeni, mert a szobor, költői, művészi tér és tárgy. Ha az álom reális töredékképeit – melyek sokszor össze sem függnek egymással – összetartja az álom hangulata, úgy tartja össze ennek a szobornak teljesen értelmes részeit, a szobor hangulata, a szél.
Szélcsendes sarkaiban a tárgyak, amelyek lebeghetnének, mozdulatlanok. A képen a kabát és a levelek. Szél és szélcsend a szobor hangulata, ahogy feltámad, elül a szél. A szobron látható József Attila őrült arca, amelyhez nem kell magyarázat.
A középső három alak az én magyarázatom szerint provokátor. A baloldali hivalkodik, riszál, kihívása exhibicionista. A középső az áldozat. Mozgása védekező és kétségbeesett, mely nem egészséges. A nőalak egyszerűen kiszolgáltatott, amit eltakar, arra fel is hívja a figyelmet. Tragédiája nem nagy, de kiútja semmi nincsen. Az elrendezések kálváriái, Krisztus és a két lator. Én nem minősítem őket, egyik sem Isten fia, egyenrangú mind a három.
Az ember emlékeinek mindig a hangulata a legfontosabb. Ez a kép József Attila emlékeimnek a hangulata. Meg akarom állítani az időt az emlékezés számára. Gondolj egy Petőfi-versre: ,,Lassan szállj és hosszan énekelj, haldokló hattyú, szép emlékezet”.
Ne is szálljon, álljon meg az emlékezet képe bennem és a nézőben.“^[1]

---