A 78. évében elhunyt Horváth Sándor a csácsbozsoki romák között közszeretetnek és megbecsülésnek örvendett. Gyászjelentésében is így emlékeztek meg róla:
"Te, aki annyi szeretetet adtál,
Te, aki mindig mellettünk álltál,
Te, aki sohasem kértél, csak adtál,
Te az élők között első,
S a néped királya voltál" ^[1]
A zalaegerszgei újtemetőben emelt síremléket - kissé meglepő módon - egy Szabolcs Péter dombormű díszíti. A domborművön szabadon vágtató lovak láthatóak. Horváth Sándor életének részei voltak a lovak, ahogyan gyászjelentésében, úgy a sírkövön is megjelennek a szabadságot, erőt is szimbolizáló állatok. A dombormű jobb alsó sarkában látható az alkotói szignó.

---