Dunaújváros 70 éves. Nem nagy szó ez több száz éves városok között. De különlegessé teszi az, hogy egy terv valósult meg. A figyelem fölhívásnak az külön nyomatékot ad, hogy mindez 6 evvel a II. világháború befejezése után történt.
Tehát az installáció célja: hirdetni a város születésnapját.
A várossal sokan nem tudnak mit kezdeni. Ódzkodnak, hogy ez egy „szocialista város”, sok a panel (no, és milyenek a panelek), akik elkezdték építeni, milyenek voltak. Szóval: van huhogás a város körül.
Azonban a város 70 éves. Voltak szebb napjai, de él. A városban országos méretekben mérve jelentős ipari tevékenység folyik.
Állt már ezen a téren egy emléktábla „Jubileumi kompozíció„ címmel, ami a város fennállásának 25. évfordulójára készült, („… az első szocialista város” Dunaújváros fennállásának huszonötödik évfordulójára készült alkotást Ifj. Koffán Károly festő- és zománcművész készítette.” by Ády), az is érdekes, hogy akkor 1975-re esett a 25. évforduló. (Az alkotást 1992-ben elbontották, jelenleg az Intercisa Múzeumban található. Ugyancsak Ádytól tudjuk.)
A figyelemre méltó emléktárgyat, amit turista csalogatónak szánnak, (és valóban nagy a közönség sikere), Pintér Lajos képzőművész tervezte, és városi összefogással, gyűjtéssel megalapozott finanszírozással és közös munkával készült. Hasonló céllal készült installáció több városban látható – nem csak Magyarországon, hanem akár messzi tájakon is.
A városban rendezvények sokasága emlékezik meg az évfordulóról, kiemelkedő pl. a „70 éves a város – “… hétszáz nap alatt város született a kukoricaföldek helyén”, vagy "időszaki kiállítás nyílt az Intercisa Múzeumban".

A szobor fölállítására nem a megfelelő kivitelezéssel készült el a szoborra tervezett idézet.
Ezt az óta pótolták és most közzé teszek egy képet is erről.

„Átkarollak városom. Hozzád
kerülnek vissza útjaim,
mik tőled vittek el.
Csak beszélni tudnék
egyszer hozzád,
s csak egyszer
érintene szavad!”

Egresi Zsuzsa:
Írás a löszfalon

---