Zalaapáti község a Zalavári apátság birtoka, majd apátsági székhelye volt. A vallásosság szép megnyilvánulásai a településen az útmenti, temetői keresztek, emlékkeresztek, és szobrok. A bencés monostort - amelyet a bécsi haditanács 1702-ben felrobbantott - 1770-ben Zalaapátiban éptették újra fel. ^[1]
A monostorhoz vezető út mentén, a mai főutcán állítatott szobrot a Zalavári apátság 1768-ban. A homokkő alkotás egy kis gyalogos híd mellett áll, és a folyók, hidak védőszentjét, Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. ^[2]
A szobor felújítására 1943-ban került sor, amelyet a pacsai kőfaragó mester, Blázovics István végzett el. Ez az úgynevezett hosszúfalui Nepomuki glória nélkül, kanonoki viseletben áll a talapzaton. Jobb kezében kis méretű korpuszos keresztet, baljában pálmaágat tart. A település monográfiájában olvasható jegyzék is megemlíti a szobrot "Fakereszt az Apáti és Hosszúfalu közti határon. Nepomuki Szent János és a fakereszt fönntartója az apátság." ^[3] Az Esztergályhorvátiból a faluba vezető út mentén egy másik Nepomuki Szent János szobor is áll, amelyet szintén a Zalavári Apátság állíttatott (lásd kapcsolt műlap).

---