Pacsa történetében már a XII.-XIII. századtól szót ejtenek templomról, sőt az akkori papok neveit is feljegyezték. A török időkben elnéptelenedett környék a XVIII. században talált magára. 1720-ban megalapították a plébániát, és a század végére több filiával rendelkező, közel 700 lakos lelkigondozását ellátó központi hellyé növekedett. Ekkor már a templom Keresztelő Szent János nevét viselte. A XIX. században a templomot teljesen újjáépítették, 1875-ben készült el. ^[1]
A templom előtt álló Szentháromság-oszlopról nem lelhetők fel pontos információk. A településen két ízben sújtott járvány. Az első a marhavész, a haszonállatokat tizedelte meg 1772-ben, "a fellépő marhavész miatt az egész környéket lezárták, míg a járvány el nem vonult. A lakosság fegyelmezetten betartotta a szigorú rendelkezéseket, az egész körzetben mindössze Szentpéterúron kaptak rajta egy gazdát, aki az éj leple alatt tiltott helyre ment szénáért." ^[2]
A következő nagy járvány a kolera volt 1855-ben, "amely nagyon sok áldozatot szedett, még a betegeket látogató plébánost is sírba vitte. A hivatal körül is dühöngött, de még a börtönben levő rabokon is kiütött, többeket hazabocsátani kellett. A járvány lefolyása hamarosan enyhült, többen meg is gyógyultak a megfertőzöttek közül, pedig hatékony gyógyszer nem volt ellene." ^[3]
Ezek ismeretében nem meglepő, hogy a templom előtt álló nagy méretű, szép kivitelű Szentháromság-oszlop mellékalakjai a járványoktól védő Szent Sebestyén ^[4], illetve az állatok betegségeiben segítségül hívott Szent Vendel. ^[5] Az egyszerű oszlop tetején hagyományos Szentháromság-ábrázolás látható. Az alkotás talapzatán János apostol első leveléből olvasható egy részlet: "Hárman vannak, kik bizonyságot tesznek az Égben. Az Atya, Ige, Szent-Lélek, és e három egy."

---