A falu első említése 1220-ból való: villa Boborchs. 1390-től a Kanizsay-, a XVI. században a Nádasdy-, majd az Esterházy-családé.^[1]
A Szentháromság-szobrot 1867-ben „Istenben boldogult férje végakarata szerint emelteté özvegy Molnár Ferenczné, született Takács Terézia”- áll a talapzaton.
További feliratai:
„Szentháromságnak / az én életemet / Felajánlottam testemet / s lelkemet. / Őt fogom dicsérni / és dicsőíteni.”
„Szentháromság / segítsd az én lelkemet / Hogy téged áldjalak / én Istenemet / és éret(t)ed mondván / Örökké s az után. / Áldatsál Szentháromság / örökké egy valóság!”

A Szentháromságot a mennyei dicsőségben, angyalokkal övezve látni. Az Atya attribútuma a jogar és a földgolyó, mindkettő a teremtett világ feletti uralmat jelenti. Jobbján a Fiú, kezében a világot megváltó Szent Kereszttel ábrázolt. A Szentlelket szimbolizáló, kiterjesztett szárnyú galamb dicsfényben, közöttük, felettük lebeg.

A Szentháromság-himnusz befejező sorai, - amelyet nemcsak Szentháromság vasárnapján, a Pünkösdöt követő vasárnapon énekelnek - jutottak eszembe a feliratok kapcsán:
„Dicsőség néked, mindenható Isten, / három személyben egylényegű Fölség, / tisztelet, áldás, himnusz illet téged, / most és örökké. Amen.”^[2]

---