A Fertő-menti községek út menti szobrainak minden bizonnyal legidősebbje a fertőrákosi Szent Donát-szobor. Egy meredek kaptató felett, a lakóházak előtt állva csodálja az eléje táruló panorámát és vigyázza a környéket. Valaha messziről volt látható, hiszen e helyütt egykor nem házak, hanem az erdőig húzódó gondosan művelt szőlőparcellák voltak. A vetést, s terményt óvó Szent Donát segítő közbenjárását – más borvidékekhez hasonlóan itt is – főként a szőlősgazdák kérték a pusztító nyári jégverések elhárításáért fohászkodva.^[1] E kimagasló műtárgyat feltüntették az 1782–es első katonai felmérés térképén is.^[2]

A valamivel nagyobb, mint egyméteres szobor egy 4 méter magas négyzet alakú karcsú oszlopot koronázó kőkocka tetején áll. A szentet római ruházatban, csizmásban, bőrnadrágban, tunikában, válláról leomló hosszú köpennyel ábrázolja. A fedetlen fővel megformált alak haja a nyakába kunkorodik, kezeit imára teszi össze, lábai előtt rozskéve áll. Alatta a kőkocka három oldalán vájt bemélyedés található, mindhárom fülke égszínűre van festve „arany” csillagokkal; vélhetően virág, vagy kis mécs elhelyezésére szolgáltak. A középső fülkébe a közelmúltban történt felújításkor bronz feszületet helyeztek el.^[1][3]

A fülke alatt hibás németséggel megírt töredékes felirat volt, amelyet a renoválás előtt csak nagy nehezen lehetett kibetűzni. Jelenleg a következő szöveg olvasható: „ZUEHRN GOTES / VNND MARIAS / HAPICH SIMAN / ......... NER / DERZEIT LEIGEP / IN CHROISPACH / DIESESCHREITZ / MACHENLASSE / ANNO 1643”; azaz a (családnéven kívül mindenben) megfejtett felirat szerint „Isten és Mária dicsőségére emeltem én, ...ner Simon, ezidőtt fertőrákosi korcsmáros e keresztet anno 1643-ban.”

„Villáműző” Szent Donát, népünk ajkán gyakran Dónát, Dónátus, a szőlősgazdák, szőlőskertek védőszentje. A IV. században élt, az itáliai Arezzo püspökeként hunyt el 362-ben. I. Gyula pápa szentelte fel püspöknek. A nép körében tett számos csodája mellett a legismertebb az, amikor mise közben pogányok támadták meg, kiütötték a diakónus kezéből az üvegkelyhet, mely összetört. Donát imádsággal összeforrasztotta a kelyhet, s bár időközben az ördög elvitt belőle egy kis darabkát, a szent vér mégsem folyt ki a lyukas kehelyből. E csoda láttán többen megtértek, amiért 4 héttel később Donátot elfogták és megölték. A városon kívül temették el, ám sírja a 13. századtól már a bazilikában volt. Amikor ereklyéit a 17. sz. közepén a Rajna-vidékre, Münstereifel városába vitték, a kísérő papot villámcsapás sújtotta, azonban semmi baja nem történt, amit Donát közbenjárásának tulajdonított. Éppen ezért tarják Donátot a villámcsapás és jégverés ellen védő szentnek. Kultusza a rajnai borvidékről terjedt el hazánkban; a gazdák gyakran könyörögtek hozzá, sőt névünnepén körmenettel is megtisztelték.^[4]

Régebben Szent Oszvald szobrának tartották, mivel úgy vélték, azonos a Zalka János püspök 1873. évi látogatásakor is lajstromba vett út menti keresztek, illetve szobrok egyikével, az akkor már romokban hevert Szent Oswald-szoborral, a Sopronba vezető erdei út mentén. Bán János (1887-1971) soproni városplébános, egyháztörténész azonban, aki az 1962. évi visszavonulása után Fertőrákoson élt, s megírta a község politikai, gazdasági, egyházi és kulturális történetét, tanulmányában határozottan megkülönbözteti a Donátus-kereszttől.^[3]

Az emlékművet a kereszténység 2000 éves jubileuma, Magyarország millenniuma, valamint Racus – Kroisbach – Fertőrákos fennállásának 801. évfordulója alkalmából restauráltatta Josef Filipitsch és családja (Heidenheim, Németország), valamint Fertőrákos község Önkormányzata és a Német Kisebbségi Önkormányzat 2000-ben.^[5]

A felújítás adatait kutatva, már a műlap publikálása után találtam információt arra, hogy a szobrot nem csak egyszerűen restaurálni kellett, hanem – mivel egy szerencsétlen eset miatt erősen megrongálódott – újra kellett faragni.
A szobor ugyanis eredetileg nem a jelenlegi helyén állt, hanem jó húsz méterrel arrébb a szőlőkben, helyrajzilag a mai Kovácshegy utca 5. számú ingatlan területén. Onnan az egyház az 1980-as években elszállíttatta, s a helyi templom melletti téren állíttatta fel.^[6][7] 1992-ben azonban baleset áldozata lett: „egy fuvaros, amikor meg akart fordulni a járművével, feldöntötte”.^[8]

Helyreállítására végül is a község német kisebbségi önkormányzata és a testvértelepülésen, Steinheim am Albuch-ban működő Fertőrákosi Szülőföld Egyesület Németországból szervezet kezdeményezésére került sor – az első 1000 márkás felajánlás is onnan érkezett.^[7] 2000-ben Faragó János (1951–2017) kőfaragó-kőszobrász, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ soproni kőfaragó műhelyének vezetője kapott megbízást az „ezer darabra tört” szobor régi fényképek alapján történő újrafaragására, s az oszlop felújítására. A munkálatok során egyértelműen kiderült, hogy a fülkék eredetileg kékek, „égszínűek" voltak, a fellelhető „arany" foltok pedig csillagokra utaltak. Mivel a szövegben szerepel, a homlokzati fülkében elhelyezték a hiányzó keresztet is. A nehezen kisilabizálható szöveg rekonstruálását Wild Róbert végezte.^[7] Az önkormányzat úgy döntött, hogy az elkészült mű az eredeti helyszín közelében, szép panorámájú közterületen legyen felállítva, arccal a Fertő tó felé. A szobrász 2000 májusában helyezte el az oszlopot és a szobrot fiával, Faragó Zsolttal és munkatársával, Szabó Sándorral.^[9] Ünnepélyes újraavatására és felszentelésére 2000. június 3-án került sor.^[7]

---