Évek óta vár ez a műlap, de saját fénykép hiányában nem tudtam elkészíteni. Nem mondom, hogy türelmesen várakoztam a megoldásra. De már a talált fotók alapján szabályosan beleszerettem a szoborba és nagyon meg szerettem volna csinálni, mint egykor közösségi térben elhelyezett alkotás műlapját.
Egyszer indultam, hátha sikerül, de az állandó kiállításra sem jutottam be a kígyózó sorok miatt. Kontaktot kellett keresni. Most jött el az idő, egy múzeumi program kapcsán (önmagában is lenyűgöző volt) kapcsolatot kerestem. Szinte rögtön megtudtam, hogy nincs kiállítva, raktárban van. Addig, amíg esetleg mégis bejutok és szebbnél szebb raktári fotókat csinálok, úgy érzem, a jelen állapot-jelzés reális.
Az alkotás kemény és megrázó történelmi korszakban jött létre.
Az épület eredetileg (ma Zsidó múzeum) a Pesti Izraelita Hitközség leányiskolájaként jött létre, 1939-től itt működött a Goldmark-terem, ami a származásuk miatt a kulturális életből kirekesztett művészek színháza volt. Amikor Madách Imre Mózes című darabját játszották, főszerepben Beregi Oszkárral, az ő arcvonásaival formálta meg a fiatal – a kulturális életből kirekesztett – Örkényi Strasser István ezt a szobrot, amit rövid élete legjelentősebb műveként tartanak nyilván. A forrás anyagban fontos a Goldmark-menedék története, valamint a kapcsolódóan itt olvasható életrajzi-történelmi leírás.^[1]
Az alkotó életrajza már az előző forrás alapján is megismerhető. Húsz éves volt, amikor ennek az épületnek a domborművét faragta, kiváló tehetségnek tartották. Születésének 110. évfordulójának évében átfogó írás jelent meg élettörténetéről. 1940 után (származása okán) már nem állíthatott ki csak az OMIKE ( Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) kiállításain. Itt állította ki többek között a Mózes című szobrát is.^[2]
Munkácsi Ernő írt a művel kapcsolatban (1941, Múlt és jövő): " ...kiemelte, hogy Michelangelo egész alakos, kidolgozott testű Mózese helyett Örkényi Strasser alkotásában a vallásalapító, zsidó népvezér igazi szellemiségét adta vissza, amikor csak a fejére, szellemi erejére összpontosítva mintázta meg őt." ^[3]
Nem tudok elszakadni a művész tragikus végű életrajzától. Rövidítek, de ajánlom olvasásra!
1941-tő többször behívták munkaszolgálatra, ami 1944. október 11-én végzetes eseménnyel zárult. A kiskunhalasi vasútállomáson történteket csak jóval később tárta fel Végső István történész. Légiriadó, pánik, félelem. Az SS katonák tüzeltek a munkaszolgálatosokat szállító vagonra. Menekülés, embervadászat, a munkaszázad nagy részét "legyilkolták".
A "vérengzés után a sebesült és sokszor mozgásra képtelen munkaszolgálatosokat az állomás hulladékgyűjtő telepén egy nagy gödör ásására kényszerítették. Az ide hordott áldozatokat ruhátlanul beledobták, majd a túlélőket is a tömegsírba lőtték, és a sírt betemették. (...) A tömegsír 87 papírjaitól, holmijaitól megfosztott ember tetemét rejtette." ^[2] De a hajtóvadászat folytatódott, további áldozatok...
1946-ban a hozzátartozók kérésére kerültek innen a tetemek a Kozma utcai izraelita temető közös sírjába, "az összesen 194 áldozat holttestét végül miért 99 koporsóban temették el."
"A túlélők és szemtanúk sokszor ellentmondó vallomásai és az igazságszolgáltatás hibái miatt ma sem jelenthetjük ki, hogy a csaknem kétszáz fiatalember, köztük Örkényi Strasser István, a 20. század egyik legnagyobb szobrász reménysége halálának okai és körülményei megnyugtatóan tisztázódtak volna." ^[2]

---