Scholcz Rezső erdész, erdőgazdálkodási szakíró 1832-ben a Szepes megyei Leibicen (ma Ľubica - Szlovákia) született. Középiskolába Miskolcon és Késmárkon járt, majd a selmecbányai erdészeti akadémián tanult. 1880-tól a besztercebányai erdőigazgatóság vezetője volt. 1891 és 1895 között a földművelésügyi minisztériumban dolgozott. 1896-ban Innsbruckban halt meg.^[1] A korabeli híradás szerint a már meglévő családi sírboltban temették el.
"Innsbruckban e hó 17-ikén meghalt szepesi Scholcz Rezső, nyug. m. kir. miniszteri tanácsos, a m. oszt. vaskoronarend lovagja, élete 65-ik évében. Az elhunytnak hült tetemei haza hozatván, folyó évi július hó 22-én délután 5 órakor a kerepesi-uti temető halottas házában, az ág. hitv. evang, egyház szertartása szerint fognak megáldatni és ugyanazon temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni." ^[2]
Síremlékén kereszt mellett térdeplő nőt látunk, amint vadvirágokból font koszorút helyez el a sírra.
A alkotás a főleg síremlékek készítésével foglalkozó svájci szobrász, Louis Wethli (1842, Zürich - 1914, Zürich) munkája.^[3]
A sírban nyugszik még:
Scholcz Rezsőné (Kachelmann Emília) 1838 - 1908
Zsedényi Béláné (ferenczfalvi Tavi Olivia) 1887 - 1952 (autóbaleset során halt meg)
A síremléken szerepel még Zsedényi Béla neve is, de őt nem itt temették el, hanem a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában.
Zsedényi Béla (1894 - 1955) Scholczhoz hasonlóan szepesi szász családból származott. 1944. december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökévé választották. Részt vett a Magyar Függetlenségi Párt megalapításában, 1947-ben a párt színeiben országgyűlési képviselő lett, de mandátumát még az év őszén megvonták, a Fügetlenségi Párt frakcióját pedig feloszlatták. 1950-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1955-ben a gyűjtőfogházban halt meg. ^[4]

---