Gara Illés 1918-ban 49 éves korában halt meg. Lengyel Menyhért "Egy européer halálára" cimmel írt róla nekrológot a Nyugatban.
"Nem politikus, nem hírneves író, – nem közéleti szereplő – csak egy tiszta, rendes, finom és kellemes ember abból a ritka fajtából, melynek egy példányáért szívesen odaadnék egy tucat politikust s közepes írót vagy közéleti jelenvoltat. Gara Illés – vegyük e szót legjobb értelmében – Européer volt itt Pesten .... ez a kitűnő Gara Illés volt az, akinek legnagyobb érdeme van abban, hogy a golf-sport Magyarországon meghonosodott."
"Gara szerény, csendes és nagyon disztingvált lélek volt – érzékenyen figyelt minden jó könyvre, – egy éles szemű és jó író is rejtőzött benne, aki azonban első kísérletei után abbahagyta az írást ..."^[1]
Gara Illés (eredeti nevén: Grünbaum, alkalmi írói nevén: Garas) iparos családból származott. Apja, Gara Miksa a Weiner és Grünbaum cég egyik vezetője volt. A család 1914-ben nemesi címet kapott és jogot a "dánszentmiklósi" előnév használatára.^[2] Az 1838-ban született Gara Miksa túlélte fiát, 1924-ben hunyt el.
A síremlék felső részén akantuszleveles növényi díszt (koronát) látunk. Alul a dánszentmiklósi Gara család címere kapott helyet. Főmotívuma a gyermekeit a saját vérével tápláló pelikán. A címerpajzson lévő dávidcsillagok a család eredetére utalnak.
A síremlék alkotója Vedres Márk (eredeti nevén: Weinberger Májer).

---