A domonkosok már a 13. században jelen voltak Debrecenben, de egy évszázad múlva már elhagyták a várost, feltehetően a reformáció térhódítása is szerepet játszhatott ebben. Csak 1942-ben tértek vissza az alföldi városba, ahol is a város egyetlen plébániájából kivált Szent László templomot és plébániát a domonkos rend kapta.^[1] A templomuk építését végül csak 1982-ben kezdhették meg, ahol is helyett kapott egy fából faragott Szent Antal szobor is, amelyet egy Mária nevű hívő adományozott gyermekorvos édesapja emlékére a templom számára - olvashatjuk a szobor vésetén. A szent szobrát - hasonlóan a templom más faszobraihoz - a Nemzeti Örökség-díjas tabi fafaragó, Nagy Ferenc készítette.^[2] ”A Szent László-templom búcsúünnepén Udvardy József megyéspüsökpök megáldja a keresztutat és a templom szobrait, Nagy Ferenc Magyar örökség-díjas szobrász alkotásait."^[3] A szegények szentjeként is ismert szerzetes egyik attribútumával, a kenyérrel a kezében került ábrázolásra.

---