Dienzl Oszkár zongoraművész 1925 decemberében, 48 évesen öngyilkos lett. Halálának híre bejárta a sajtót.^[1] 1926 nyarán "társadalmi akció" indult annak érdekében, hogy Dienzlnek művészi síremléket állítsanak.^[2] A Dienzl Oszkár Emlékbizottság, gyűjtést indított, koncerteket szervezett, hogy a szükséges összeg rendelkezésre álljon.
"Dienzl Oszkár, a ma­gyar főváros zenei életének páratlanul nép­szerű művésze, a koncert állandó, finom, bra­vúros zongorakísérője sírja még jeltelen és ezért művészkollégái, tisztelői, barátai elhatá­rozták, hogy síremléket állítanak a nagytehetségű komponista és zongoraművész emlékének." ^[3]
A síremlék elkészítésével Róna József szobrászt bízták meg, az avatást pedig eredetileg 1927 késő őszére tervezték.^[4] A tényleges avatásra - többszöri halasztás után - 1928. június 21-én került sor.
"Nagyszámú kö­zönség jelent meg a temetőben, közte, sok ismert kiváló művész és muzsikus. A megható ünnepség Fricsay zenekarának gyász-hang­versenyével kezdődött. Az együttes Dienzl legszebb nótáit játszot­ta. Ezután leleplezték a síremlé­ket, Róna József sikerült művét,amely finom elgondolásban zongorabillentyűk között ábrázolja Dienzl Oszkárt. ^[5]
A síremlék ma nagyon rossz állapotban van. A tudósításban említett "zongorabillentyűk" ma nem látszanak.

---