Régi-régi restancia, egy szecessziós séta hozadéka. Igaz, két műlap már született a látottakról – a séta kapcsán, vagy úgy általában. Bemutattam például az épület elszomorító külső állapotát kb. 3 éve. Jajonghatok, nem is vagyok egyedül, de ettől sajnos nem történt semmi.
A belső viszont a ház lakóinak köszönhetően megújult, tiszta, kiegyensúlyozott és élhető. Ez mind semmi, de gyönyörű!
Előadást hallgattunk a lépcsőházi bejáratnál, közben fényképeztem. Persze, amit láttam, ill. amit/ahogy elértem, beszorulva egy kisebb tömegbe, a fejük felett. Két dombormű is van itt, az előtérben, témájuk régidőkbe nyúlik vissza, bár számomra nem tartozik a megfejthetők közé. Ami feltűnt, az egyiken, jobbra egy női akt szomorú alakja, akinek a haja valahogy összecseng a minapi síremléket mutató műlap nőalakjáéval. No, persze, egészen más, de a véletlenek ilyenek. Vele szemben egy igazán érdekes figura látszik, fejfedője az ókor egy katonáját sejteti, de szárnyas alak.
A másik dombormű két-két alakja egymás felé nyújtózkodik. Balról férfi, jobbról nők, finom, a kornak, ill. a kor stílusának megfelelő kecses mozdulattal, idősek, fiatalok, szinte úsznak a képen.
Körbe-körbe különböző díszítések, stukkó-díszek: részint egy, az épület adatait, a tervező nevét megörökítő tábla, másrészt pl. az oszlopfőkön elhelyezett virág- és madárdíszek (sajnos itt inkább a forrást kell ajánljam).
A Kép-Tér blog írója él a feltételezéssel, hogy ezeket a díszítéseket Ney Simon készítette, aminek van logikája, mert Fodor gyakran dolgozott együtt vele. Én azért ezt nem látom elég megalapozottnak – holott a házról kikutatott infók különben pontosak –, úgy gondoltam, nem rögzítem.
Ami a tényeket illeti, a poszt sok fényképet mutat. Érdekes (ajánlom), mert három korszakot mutat be segítségükkel. Egyrészt a fennmaradt archív képek alapján az eredeti, másrészt a felújítás előtti (2003 körül), majd az azutáni állapotot.

---