Zalapáti jelentős település volt már a középkortól a zalavári apátság birtokaként, később a 18. századtól apátsági székhelyként is. Fekvése is kedvező, Keszthely, Kehidakutány, Zalakaros, Zalaegerszeg egyaránt könnyen elérhető.
A korábban önálló Zalahosszúfalu 1925-ben lett Zalaapáti része. ^[1]
A hosszúfalui temetőben még ma is áll néhány régi síremlék, és a temető közepén viszonylag jó állapotban egy temetőkereszt. A korpusz alatt a Szűzanya domborműve kapott helyet. A talapzaton felirat már nem olvasható. A kereszt alkotója a keszthelyi kőfaragó, Harnasch Ferenc. Harnasch (Harnás) nem a legismertebb kőfaragók közé tartozik, nevével elsősorban síremlékeken találkozunk. Apja még Harnaschfeger Ferenc néven került a céhjegyzékbe, később a nevét megrövidítve Harnasch-ként vagy Harnás-ként használta. Halála után fia, Ferenc vitte tovább a műhelyt, egészen 1925-ig. ^[2] Érdemes azonban megjegyezni, hogy az ifjabb Harnasch Ferenc özvegyének második férje az akkoriban Keszthelyre kerülő Tantó Gergely lett, így a kőfaragó műhely - bár más név alatt -, de még hosszú ideig tovább működött. ^[3]

---