Szívet melengető és üdvözlendő jelenségnek lehetünk tanúi Dunaújvárosban. Már a „Jel” szobornál is tapasztalható volt, a jelen műlapon bemutatott szobornál pedig folytatódott, hogy művészek fognak össze egy alkotás létrehozásában. Az apropót az adja, hogy Móder Rezső szobrászművész csak korlátozottan tudja használni az egyik kezét, ami eléggé megnehezíti a munkát ebben a művészeti ágban. Így sokan összefogtak a megvalósítás érdekében. (Bár csak ez az összefogás folytatódna…)
A Jel második fejezetét Móder Rezső tervei alapján Nemes Ferenc készítette el. Móder jellegzetes motívumai egyértelműen föllelhetők az alkotáson.
A szobor lényegében egy mementó, a Vasmű úti platánfák sokak szívét fájdító emléke. A helyszín kiválasztása kitűnő - a Vasmű úton, az Őspatika előtt - ám nehezen lehet fotózni. A faszobor alapanyaga a korábbi platánsor e helyen álló platánfájának törzséből készült.
Az öt évtizedes platánsor kivágása komoly indulatokat keltett a városban, mindenki mindenkit okolt, a védők pedig vádaskodtak. A politikai felhangok erősek voltak.
Eddig ez semmiben nem tér el a szokásos reakcióktól.
Azonban az figyelemre méltó, ami a fák pusztulásához vezetett, ti. a közművek a platánfák szükséges életterét figyelnem kívül hagyó cseréje, (néhol elvágták a fák gyökereit), valamint az a térkövezés, ami a fák gyökereit fedő földréteg bizonyos vastagságú eltávolításából állt, az adott időszakban mindenkit hidegen hagyott. A pusztulás oka ebben keresendő.
A sajnálatos módon kivágott fák miatt rendkívüli lehetőség adódik a szocrál építészet tanulmányozására - így 50-70 év távlatából.

---