Ez a történet kerek. Hír jött, amit én a Kolodko Art fb-posztjaként olvastam. A rejtély valamiért most elmaradt, pedig a játék élvezetes része. Vácott ti. csak egy diadalív van, sőt Magyarországon is csak ez az egy, a képen egészen jól látszik. A kísérő hír: "1764-ben, az őrült tempóban épített diadalív alatt átment Mária Terézia."^[1] Az elhelyezés tehát egyértelmű, a derék magasságú, bástyára emlékeztető formájú posztamensen felállított alak ugyancsak...
Vác pedig csak egy kicsit van odébb, igaz, a Nyugati pályaudvar üzemen kívül. De a történet már több napos, miért nem indult el valaki!?
A váci kőkaput Migazzi bíboros építtette abból az alkalomból, hogy az uralkodónő hajón, az ő meghívására látogatásra érkezett Vácra Pozsonyból. De az ünnepélyes fogadtatás megszervezésére mindössze két hét állt rendelkezésre, vagyis ennyi idő volt arra, hogy a kőkapu megépüljön. A legenda szerint ez viszont Mária Teréziának is tudomására jutott, így nem mert átmenni a dicsőségét hirdető diadalív alatt – félve, hogy az ráomlik, családját/kíséretét is maga alá temetve.^[2]
Valljuk be, nem lehet biztos, hogy a történet hiteles. A poszt alatt pl. gyűlnek a "vélemények": átment, nem ment át, végül mégis átment.
De hogy lenne hiteles, ha az alaptörténetnek is van másik (és ki tudja hány) változata. Az Origo úgy tudja, az uralkodó asszony látogatását mindössze két napra tervezte. Itt a kőkapu 5 nap alatt épült fel. A fenntartás meg volt, így "...nem mert áthaladni alatta, mert attól tartott, hogy ledől, ezért kíséretével csak elsétált mellette."
Másrészt az uralkodó beleszeretett a városba, így töltött öt éjszakát a magyarok vendégszeretetét élvezve Vácott.^[3]
Visszafelé menet azonban egyértelművé vált, hogy a számára épített diadalív még áll, így átmerészkedett alatta kíséretével együtt. ^[2][3]
Becslések szerint a szobor azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mária Terézia a megérkezés során "aggodalmaskodik".^[2] Én úgy látom, konkrétan ájuldozik a vészterhes gondolat hatására, kezét keblére szorítja, másikkal hátrahanyatló fejéhez kap.
(Szabad asszociációval arra is gondoltam, talán akkor is olyan kánikula volt, mint azon a napon, amikor – délidőben – a fotókat készítettem. Vagyis meglehet, a hőguta határán kapkodott szegény a fejéhez.)
A váciak nagyon büszkék, hogy a gerillaszobrász meglátogatta őket és ők is kaptak a közkedvelt miniszobrokból. Hozzászólásban már felmerült a kérdés, mi lesz vajon a harmadik?

---