"Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
(...)
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága." És ki látta korábban? Vác, 1848. február.! ^[1]
Igen, Petőfi Vácott írta az "Anyám tyúkja" című versét, szülei házában, minderről a beharangozó hírbe ágyazott videóban mutatott emléktábla tanúskodik, rögtön az elején. ^[2] És akkor minden összekapcsolva.
A 175 éves pályaudvar épülete elé állította fel Kolodko Mihály azt a kuckót, amiben a vers szereplői, Morzsa kutya és a tyúk a költő által kért "barátságba" üldögélnek. A költő megénekelte, Kolodko "szoborba öntötte".^[3]
A két állat szorosan egymás mellett ül, Morzsa "öleli" a mama tyúkját.
Ő előrenyújtott lábakkal csücsül, félelemnek nyoma nincs. Mondhatnánk, ez nem egy természetes póz egy tyúknak, de szerintem reális. Egyrészt gyakran látni mesekönyv illusztrációkon hasonlót. Másrészt, aki látott már tyúkot gazdája karjában, a hátán feküdni, miközben a hasát simogatják, ő pedig szemét lehunyva adja át magát az élvezetnek, az tudja, hogy bármely póz életszerű.
És miért is ne, hiszen Morzsa is ül! Jobb mellső tappancsával fejét támasztja, talán a kiadott feladat nehézségeit mérlegeli éppen. De engedelmes, ahogy illik.
Változásokat látok a gerillaszobrász újabb alkotásain. Posztamens... (?) Mindkét váci szobor kapott valamit, ami megemeli az alkotásokat. És mindkettőn ott a jól látható szignó. Én örülök. Változás van, de marad önmaga.

---