A XIII. században épült Szent Péter és Pál-templom elsősorban a díszes, román stílusú kapuzata miatt híres. Művészettörténeti szempontból együtt szokás emlegetni az esztergomi Várkápolnával, a jáki, lébényi római katolikus templomokkal.
Egyes források szerint az ország leggazdagabb XIII. századi magyar templomkapuja.^[1]
A horpácsi templomot a XVIII. században építették át a ma is látható formában.^[1]
A kapuzat restaurálása az 1960-as években fejeződött be, ami Dümmerling Ödön tervei szerint történt, Kőfalvi Imre közreműködésével.^[2]

A kapuzat és a szobrok restaurálásán dolgozott Szakál Ernő és Stöckert Károly szobrászművész is.
Az Ő alkotása az oldalhajóban látható Lisieux-i Kis Szent Teréz szobor.^[3]
Lisieux-i Kis Szent Teréz karmelita nővér volt. (1873. január 2.-†1897. szeptember 30.)^[4]
1923-ban boldoggá, 1925-ben pedig szentté avatták. Franciaország pártfogója, és a missziók védőszentje.
Szent II. János Pál pápa 1997-ben az egyháztanítók sorába iktatta. Szobra szinte minden templomban megtalálható.
Attribútumai a karmelita ornátus, a magához szorított feszület és a rózsák, amely az imái, közbenjárásaként elnyert segítő kegyelem szimbólumai. Így látjuk a sopronhorpácsi templomban is.^[4]

---