Ecsedi Kovács Gyula 1839-ben a Szatmár megyei Gebe faluban született és 1899-ben Segesváron halt meg. (Gebe település nevét 1955-ben Nyírkátára módosították.) Kovács 1856-ban beállt színésznek, s az maradt élete végéig. Az "Ecsedi" megkülönböztető nevet 1862-ben vette fel. (Édesapja, aki református lelkész volt, abban az időben Nagyecseden lakott.) A pesti Nemzeti Színházban is játszott, de otthonra Kolozsváron talált.^[1] 1899. július 31-én a Petőfi Sándor halálának 50. évfordulójára szervezett emlékünnepségen érte a halál.^[2]
Síremlékét 1901-ben Mindenszentek napján szentelték fel. A színészt ábrázoló dombormű - Klösz József munkája - a Vasárnapi Ujság szerint carrarai márványból készült
A megemlékezésen egyik színésztársa, Tompa Kálmán, saját alkalmi versét adta elő.
"
S im itt a vég; a hős szerény emléke
E kő, a melyen márványarcz ragyog,
Szelid verőfény az ő nagy nevére.
Ki dicsben élt és hősként lett halott.
Király és koldus volt ő egy személyben.
Koldus mint ember, művésznek király.
Nyugodj, pihenj meg sírod mély ölében
S álmodd a tapsot, te művész-király!" ^[3]

E sírban nyugszik Márton János színművész (1921 - 1998) és felesége Márton Anna (1924 - 2015) is.

---